|
Persze nem lenne egész az út leírása, ha nem írnám le már az elején, hogy nagyon fáradtan indultam el, még az indulás reggelén sem volt bepakolva a kocsim, alig aludtam valamit, és ráadásképpen aznap még egy-két dolgot el is kellett intéznem Budapesten.
Előtte már egy-két héttel elkezdtem gondolkozni az útvonalon, minden ismerősöm a német utat ajánlotta, így félve a Baltikum veszélyeitől a biztos, de drága Nyugat-Európát választottam.
Felhívtam a Mahart információs irodáját, ahol fél órás bizonytalanság, átkapcsolás, "Talán a kollega tudja ..." - típusú mondatok után sikerült megtudni, hogy Németországból két helyről, Rostockból ill. Sassnitzból indul Svédországba komp, mindkét helyről Trelleborgba megy. A másik kompút Stockholm és Turku ill. Helsinki között van, erről az útról is megbízható információt sikerült kicsikarnom belőlük (részletes info alább).
Márciusban, csütörtök dél környékén indultunk (barátnőm és én) egy Lada típusú szuper járgánnyal, amiről még a laikus gyalogos is elsőre megmondja, hogy átlagban 100 km/h-nál többet (max. megbízható utazósebesség - még nem esik szét - 130 km/h) nem lehet kihozni belőle.
Rostockba Németországon keresztül két úton lehet eljutni: Ausztrián ill. Csehországon keresztül. Csehország egy kicsit rövidebb (200 km-el), viszont Prága után van egy elég kemény hegyi út 160 km hosszan. Szóval ez is megfontolás tárgyát képezte. Én Ausztrián keresztül mentem, de leírom a másik utat is.
Csehországon át az út a következő:
Erről az útról csak a tavalyi tapasztalataimat tudom megosztani. Akkor Csehországból jöttem hazafelé, ott rendesen megbüntettek a matrica miatt, egy autópályás parkolóban végül vettem egyet. Aztán már tudtam, hogy a szlovákoknál is kell venni. Az árat sajnos nem tudom, de az Autóklubban meg tudják mondani.
Ausztrián keresztül a következő út javasolható:
Ausztriában autópálya-matrica mindenképpen kell, kb. 2000 Ft-ért vettem (10 napos matrica, olcsóbb nincs) az Autóklub irodájában.
Ausztrián keresztül kb. 1300 km Rostock.
Mivel csütörtök dél körül indultunk ezért nem tudtunk egyhuzamban lemenni Rostockig, Németo.-ban Schwandorfban aludtunk egy kis motelban. Elég drága volt (80 DM), és elég vacak (hideg volt, fürdőszoba nélkül, stb.), viszont nem volt gond megtalálni, az első út menti helyre bementünk. Péntek kora délután értünk Rostockba.
TT-Line-al mentünk Rostockból Trelleborgba, a menetrendet a www.ttline.de alatt lehet megtalálni (német nyelvű, Fahrplan/Tarife = Menetrend/Árak). Viszonylag kis hajóik vannak, a miénk 15.00 körül indult. Megmondom őszintén, nem tudom, hogy a megadott web-pagen szereplő Clipper-Service-zel vagy a Combicarrier-rel mentünk, egyszerűen besétáltunk hozzájuk, és az első hajóra vettünk jegyet. Rostockban nagyon egyszerű megtalálni a kikötőt, az autópálya egyenesen odavisz, és azután a Trelleborg táblát kell követni. A hajón érdemes venni italt, még a magyar árakhoz képest is jobb árak vannak (sajnos minden jegyhez csak korlátozott mennyiségű áru vásárolható). Itt jegyzem meg, hogy "biztos forrásból" (újság) tudom, hogy egy-két éven belül (talán már jövőre) megszünnek a vámmentes boltok az EU-n belül, így gyorsan be kell még szerezni a hajós élményeket.
Este értünk Trelleborg-be, és ekkor két választásunk volt: éjszaka átmegyünk Svédországon és elérjük a reggeli kompot Stockholmban, vagy Trelleborgban alszunk, szombaton szép kényelmesen kocsikázunk, és éjszaka kompozunk Finnországba. Szerencsére a kompon összeismerkedtünk egy szimpatikus finn házaspárral, akik ismertek egy olcsó motelt Trelleborgban (részletes adatok persze elfelejtődtek), azonkívül kellemesen fáradtak voltunk, így Trelleborgban aludtunk.
Trelleborg és Stockholm között több út képzelheto el:
Mi Helsinborg-on keresztül mentünk:
Így a svéd út kb. 700 km. Malmö és Helsingborg között autópálya van, nagyon szép út a tenger mellett, érdemes egy-két helyen megállni nézelődni (ezt Németországnál nem említettem meg, a véleményem szerint annak az országnak csak egy előnye van: jók az autópályák, így gyorsan át lehet rajta menni úgy, hogy sehol sem kell megállni és felvenni a kapcsolatot az emberekkel).
Helsinborgban bementünk megnézni a kikötőt, nagyon érdekes, lehet látni a dán oldalt (Helsingör-t). Helsinbörg és Stockholm között Jönköping után álltunk még meg, van egy gyönyörű tó szép kilátással (persze Finno. után már nem lenne különlegesség). Délután hat óra körül értünk Stockholmba.
A svéd ill. a finn utakon érdemes komolyan venni a jávorszarvas-veszély táblát, Finnországban majdnem szoros közelségbe került a kocsim két átfutó állattal (pár mázsa, minimum másfél méter magas, így óvakodni illik). Az a szokás, hogy az erdőket kerítéssel választják el az úttól, és pár száz méterenként hagynak egy-egy kaput nekik a közlekedésre. Ezeket a helyeket előre meg lehet ismerni. Ezen kapuk mellett még az erdők határai a veszélyesek ilyen szempontból.
Mindkét nemzet sofőrei precízen betartják a sebességkorlátozást, bár traffipax-al nem találkoztam.
Nem váltottam ki svéd koronát, majdnem mindenhol elfogadják a finn márkát (persze svéd koronában adnak vissza), ill. tankolásra vmilyen hitelkártya (EC/MC ill. Visa) ajánlott. A motelban finn márkában fizettem.
Stockholm gyönyörű város, az óváros a királyi palotával és a szigeteivel lehengerlő. Ha van az embernek egy kis ideje (nekünk volt), akkor bűn kihagyni a város megtekintését.
Stockholmból három komptársaság indít hajókat Finnországba, ebbol a Viking Line és a Silja Line Turkuba és Helsinkibe, a Seawind Line csak Turkuba. Mindenképpen Turkut ajánlom, hiszen a Turku-Helsinki távot (kb. 160 km) kocsival sokkal gyorsabb és olcsóbb megtenni, mint komppal.
SeaWind Line: www.seawind.fi
Silja Line: www.silja.com/english
Viking Line: Sajnos a homepage-ét nem találtam (valószínuleg nincs is a cégnek), viszont a menetrendet igen: www.sci.fi/~rautatie/timetabl/vikingli.html finnországi telefonszáma: +358 (0) 3 249 0111 (Tampere, de van máshol is)
Nyáron érdemes foglalni jegyet, mert nagyon zsúfoltak (semmiképpen sem szabad megvenni Mo.-n, sokkal drágább, és a hosszú út okozhat meglepetéseket), télen nem volt gond jegyet szerezni.
A Viking Line dokkja a Saltsjön nevű öböl partján, majdnem a belvárosban (a régi parlament mellől pont rálátni a hajókra), a Silja Line és a SeaWind Line dokkja egymás mellett a Lilla Värtan nevű öbölben a város másik felén található.
A Silja Line-nak egy kicsit nagyobb hajói vannak (nyáron mentem át Silja Line-al Stockholmba, az ablakokon a kosztól nem lehetett kilátni), de a kabinok kisebbek, árban és menetrendben gyakorlatilag megegyeznek a Viking Line-al. Mi Viking Line-al mentünk, kész nászutaslakosztályt kaptunk nagy ablakkal a tengerre. Viszonylag olcsó volt (erre az árra emlékszem): 120 DM két főre és a kocsira, kabinnal együtt (téli ár, nyáronkb. kétszer ennyi). A SeaWind Line-nak ha jól tudom, csak egy hajója van, az is elég kicsi, kifejezetten az autóval utazóknak ajánlott: olyan csomagokat árulnak, melyben minden kocsihoz jár az éjszakai kabin, viszont sokkal olcsóbb, mint a két nagy cég.
A hajónk este negyed 9-kor indult és reggelre ért Turkuba. Nagyon szép volt az út, egy kicsit félelmetes volt, ahogy a hajó törte a jeget a tengeren. Gyakorlatilag végig kis szigetek mentén halad az út, szép élmény.
A finn és a svéd szokásokat ismerve nem meglepő a sok részeg de elegáns ember látványa a hajón, a vámmentes boltoknak köszönhetően (a Silja Line hajóin kész supermarket van) nagyon olcsó az ital, amit az északi emberek szeretnek helyben elfogyasztani, azonkívül a hajók a diszkótól kezdve a szaunákon át a kaszinóig mindent nyújtanak. Érdemes a hajón reggelizni (kb. 30 FIM/fô), általában olcsóbbak a vendéglôi árak, mint Finno.-ban (ami nem nagy szám).
Turku kis város (egy kis vár és egy székesegyház az össz látnivaló), kb. egy óra szánható rá. Turkuból az 1-es autópályán (néhol normál országút) 160 km Helsinki.
Az út így nekünk csütörtökön kezdődött, vasárnap délelőtt értünk Helsinkibe. Aki frissen indul, és nem akar nézelődni, annak más menetrend ajánlott: Kora hajnali indulás Budapestről, így eléri az esti kompot Rostockban (gyors kocsi szükséges). A hajón tud aludni pár órát, így "viszonylag kipihenten" át tud vezetni Stockholmba, ahol este indul a hajó Turkuba. Természetesen a hajón már várja a megérdemelt ágy a kabinban, így reggel abszolút frissen és üdén érkezik meg Finno.-ba.
Remelém ez a kis beszámoló hasznos információkkal tudott szolgálni minden kedves olvasónak.
Itt, a végén jegyzem meg, most már (Schermann Gábor beszámolóját* is alapul véve) a balti utat választottam volna egy előző napi otthoni alvással egybekötve.
* a helsinki magyar lapon volt egykor, de már sajnos nem elérhetô